SEGESVÁR

A város környéke õsidõk óta lakott. A római idõkben ezen a tájon feküdt a Castrum Stenarum õrhely, amely a Gyulafehérvár (Apulum) felé vezetõ fontos út biztonságára vigyázott. A szláv eredetû földrajzi nevek azt jelentõsebb egyházi és világi építmények ebben a korszakban készültek el. Mátyás király idején a város részt vett a Veres Benedek által vezetett királyellenes felkelésben. 1506-ban az erdélyi rendek az itteni vártemplomban erõsítették meg a három nemzet (magyarok, székelyek, szászok) unióját.

A XVI. sz.-ban a város evangélikus hitre tért át. Az erdélyi rendek itt választották meg fejedelemnek I. Rákóczi Györgyöt és kemény Jánost. 1646-ban a lakosságot járvány, 1676-ban tûzvész, 1709-ben ismét járvány, s 1788-ban újra tûzvész pusztította. 1867-ben a szász székek elvesztették autonómiájukat, s 1876-ban Segesvár Nagy-Küküllõ vármegye székhelye lett. Manapság meglehetõsen szomorú látványt nyújt a város, hisz a régi gazdag szász kultúrából csak az épületek maradtak meg.