Korond

Korond jeles nagy község Hargita megyeben, a hajdani Udvarhelyszéken, a Sóvidék déli részén. A település a leghíresebb és legismertebb erdélyi helységek egyike. Neve elválaszthatalan a népi kerámiától, a népi fazekasság egyik erdélyi központja.

Korondon a fazekasság jelenti a népművészet továbbélését, a hagyományok folytatását, és a helybeliek jólétét is. Korond hagyományait őrizve a korszerűsödő székely falu típuspéldája, a fazekas iparra alapozva kereskedelmi, idegenforgalmi, és művelődési szerepköre egyre számot tevőbb.

Korond hírnevét a hagyományos népi mesterségeknek köszönheti, ugyanis azon ritka települések közé tartozik, ahol még ma is élő mesterség, a fazekasság és a taplófeldolgozás. A hagyományos fazekasság napjainkig való fennmaradása, a településnek kereskedelmi és idegenforgalmi fellendülést hozott.

A községközpont idegen forgalmát elsősorban a néprajzi eredetű turisztikai tényezők határozzák meg. Ezek közé a népi mesterségeken kívül, a hagyományos temetők, a korondi unitárius temető kopjafái, a népi építkezések és népszokások tartoznak.

Korondot azonban nemcsak a népművészete teszi vonzóvá, hanem a települést övező csodálatos természeti tényezők is. A település környéke olyan természeti értékekkel rendelkezik, mint a híres korondi csigadomb, mely ma természetvédelmi terület, a települést övező dombok legendás helyei (Likas-ko, Firtos-hegy) vagy a falu határában található gyógyhatású borvízforrások. Bár az egykori Korond-fürdőnek ma már csak az emléke él, valamikor itt Erdély egyik jelentős fürdője volt.

Mindezek az adottságok a település sokrétűségét, egyediségét, és idegenforgalmi értékét adják.

A leírásban ezt a sokrétűséget szeretném bemutatni, elsősorban a hagyományos értékeket, ennek keretén belül a korondi népművészetet, mintegy bizonyítékul, hogy igenis van rá lehetőség, a korszerűsödés ellenére is, a hagyományok megőrzésére, továbbéltetésére.

Szeretnék választ adni arra, hogy a népi mesterségek, hogy a népi mesterségek múlt századvégi, és század eleji nagy hanyatlásának időszakában, hogyan maradhatott meg a korondi fazekasság és taplófeldolgozás, hogyan tudta átvészelni a vámháborúk, gazdasági válságok, és világháborúk bénító hatását. Ennek kapcsán szükséges végig követni a fazekasság múltját, a kialakulástól a jelenig.

A néprajzi értékek bemutatása mellett, érdemesnek tartom bemutatni a falu múltját, termeszti viszonyait, környezetét, amelyek szintén jelentős értékeket képviselnek. A település néprajzi és természeti értékei bizonyítják, hogy az idegenforgalomnak nagy jövője van Korondon.

A település olyan terület, amely hagyományos értékekkel rendelkezik, és ezáltal Erdély legismertebb központjai közé tartozik. Bár hírnevét elsősorban népművészetének köszönheti, a jelentős természeti források is növelik a falu idegenforgalmi értékét.

Korond érdeme, hogy a századok viharában is megmaradt annak aminek a levéltári feljegyzések, útleírások számon tartják: az egyik legjelentősebb fazekas központnak.

Népművészet

Korond hírnevét elsősorban népművészetének, és ezen belül a népi kerámiának köszönheti. Ezért gyakran a népművészet „paradicsomának” is szokták nevezni.

A település arculatát is a népművészeti áruk sokasága, kirakodóvásár – szerű kiállítása határozza meg. Ezek között találunk kerámiatárgyakat, sokszínű választékát (különböző alak, méret, díszítés), szőttes, varrottas, és hímzéses terítőket, faragott tárgyakat, és taplóból készült tárgyakat is. Ezeken a helyi készítésű árukon kívűl a korondi standokon találunk még számtalan eladásra felkínált árut, a közhasználati cikkektől a dísztárgyakig.

Korond értékét, azonban mindenekelőtt a népművészeti árúk sokasága, változatossága, és az előállítására törekvő hagyományos népi mesterségek adják. Ezek közül a legjelentősebb a népi fazekasság, mely a falunak hírnevet szerzett, úgy belföldön, mint külföldön.

Az értékes népi kerámiakészítés szabályait Bíró Zoltán a következőképpen határozta meg: „ A kerámiatárgyak kidolgozásának első aranyszabálya az, hogy ismerni és alkalmazni kell a századunk húszas, harmincas éveiben még általánosan használt formákat, méreteket, mintakincset, A vevők ugyan nem használják már háztartási célokra a megvásárolt darabokat, de ennek ellenére a tárgy lehetőleg használati jellegű kell hogy legyen. A kancsók, és a tányérok így veszítenek valamennyit a hetvenes évek elején még annyira általános finomságukból, karcsúságukból, a színek terén ötvenéves kihagyás után ismét a pasztellkombinációk dominálnak, a díszítésben pedig az alapmotívumok egyszerű sorozatai vagy variációi. A tárgy minél eredetibb kell hogy legyen, ezért felújítják a már- már elfelejtett technológiákat (pl. festékbe mártott vesszőnyalábbal spriccolt edények, matt felületek készítése, földfesték alkalmazása). A jó piacot biztosító minták közé mindenekelőtt a madár, a világfa stilizált változata tartozik. De mindennél fontosabb a készítő neve és a születési helye, ami a tárgy értékes voltát a leginkább garantálja. Bár valamiféle egyszerűsödés megindult, a szakértők minden kritikája és segítsége ellenére még mindig fontos felületi jegy az aprólékos kidolgozás is, valamint a felületek mintákkal való telezsúfolása. A piac igényei új formákat is kitermelnek, ezek közül a sikeresebbek hamarosan általánosan elfogadott felületi jegyekké válnak. Eladhatóságot jelent ma már a rendkívüli nagy méret, a fantáziára valló egyedi kompozíció, a rendkívüli kis méret és az ezzel járó, szinte lehetetlennek tűnő aprólékos kidolgozás is. „(Bíró Zoltán: Néphagyományok új környezetben.)

A kerámiakészítésen kívül egy másik jelentős népi foglalkozás a Korondon a taplófeldolgozás, mely egy nagyon ritka mesterségnek számít, és amelynek szintén hagyománya van a faluban. Ezen kívül a faluban találunk fafaragással foglalkozó mesterembereket, szövéssel, varrással és hímzéssel foglalkozó asszonyokat, termékeikkel hozzájárulva a falu népművészeti értékének növeléséhez.